Szicília Olaszország és a Földközi-tenger legnagyobb szigete, egy csodálatos, történelemben és hagyományokban gazdag vidék, ahol a művészet és a kultúra összefonódik a káprázatos természeti szépségekkel. A tengertől a hegyekig, a vulkánoktól a halászfalvakig, valóban számos oka van, hogy miért érdemes Szicíliát a bakancslistánkra tűzni. Ahogyan II. Frigyes, Szicília egykori királya mondta: "Nem irigylem Isten paradicsomát, mert elégedett vagyok, hogy Szicíliában élhetek".
Palermo
Palermo, Szicília regionális fővárosa, egyike azoknak a városoknak, amelyeknek nagyon sajátos, szinte kézzelfogható atmoszférája van. A titokzatosság városa, ahol a valóság gyakran felülmúlja az utazó képzeletét és az előzetesen kialakított sztereotípiákat. Palermo történelme minden volt, csak nem stabil, és a város figyelemre méltó gyakorisággal váltott egyik uralkodó hatalom kezéből a másikba. A Földközi-tenger szívében elfoglalt stratégiai fekvése hódítók hullámait hozta magával: a föníciaiak, a karthágóiak, a görögök, a rómaiak, az arabok, a normannok, a svábok, a franciák, az aragóniaiak és a Bourbonok - csak hogy a legbefolyásosabbakat említsük - , akik hatással voltak a településre. Ennek a szövevényes történelemnek az eredménye ma az építészeti stílusok széles skáláján, a helyi ételekben használt összetevők érdekes keveredésén és az olyan helységnevekben érhetők tetten, amelyek etimológiája megkerüli az olasz nyelvi hagyományokat. Palermo piacainak arab eredete még ma is nyilvánvaló, melyet zajos forgatagukban, illataikban, színeikben, szűk, labirintusszerű utcáikban, az egzotikus ételek sokaságán és a souk-szerű hangulatukban tapasztalhatunk meg. Minden sarkon művészeti élvezetek várják a látogatókat, amelyek közül talán a leglátványosabbak a város arab-normann építészetének csodái. 2015-ben az arab-normann Palermo és a szomszédos székesegyházak megkapták az UNESCO világörökségi státuszát. Az összesen 6235 hektáron elterülő, kilenc műemléket - a királyi palotát és a Palatinus-kápolnát, a Zisa-palotát, a palermói katedrálist, a San Giovanni degli Eremiti, a Santa Maria dell'Ammiraglio és a San Cataldo palermói templomokat, az Admirálisok hídját, valamint Monreale és Cefalù székesegyházait - magában foglaló terület az UNESCO szerint a nyugati, az iszlám és a bizánci kultúra összehangolásának kiemelkedő példája. Az építészeti formák, szerkezetek és anyagok innovatív újragondolása, valamint művészi, dekoratív és ikonográfiai feldolgozása a különböző eredetű emberek gyümölcsöző együttélését ünneplik.
Taormina
Mi a közös Goethe, Alexander Dumas, Johannes Brahms, Gustav Klimt, Richard Wagner, Oscar Wilde, Marlene Dietrich, Greta Garbo, Federico Fellini, Elisabeth Taylor és Woody Allen művészetében? Mindnyájukat megihlette Taormina, a Földközi-tenger gyöngyszemének méltán becézett elbűvölő városa. A tenger fölé magasodó sziklás hegycsúcson festői módon elhelyezkedő Taormina több száz éve Szicília legnépszerűbb turisztikai célpontja. Gyönyörűen felújított középkori épületek, lélegzetelállító kilátás minden sarkon, valamint boltokkal, bárokkal és éttermekkel tarkított, kanyargós utcák szédítő hálózata tökéletes nyaralóhelyet biztosít. Taormina történelmét is átitatja több kultúra hatása: görögök, rómaiak, bizánciak, arabok, normannok, svábok, franciák és spanyolok jöttek, láttak, hódítottak és távoztak. A Tauromeniumot, amely a Monte Taurón épült, Andromacus alapította Dionysius siracusai zsarnok parancsára Kr. e. 392-ben. Az első pun háborúban Taormina Kr. e. 212B-ben a rómaiak kezére került, és a város a patríciusok és szenátorok kedvelt üdülőhelyévé vált, így kezdődött Taormina hosszú története, mint turisztikai üdülőhely. A fő attrakció kétségkívül a színház. A Teatro Greco, amely ma mindenféle rendezvénynek ad otthont, beleértve a színdarabokat, divatbemutatókat, koncerteket és mozifesztiválokat. Eredetileg meglehetősen kicsi volt, de a rómaiak megnagyobbították, hogy helyet adjanak a színházi extravaganciák sajátos fajtájának. A színházból lenyűgöző kilátás nyílik a - rendszerint - füstölgő Etnára és az alatta elterülő Naxoszi-öbölre.
Etna
Az Etna Európa legmagasabb és a világ legaktívabb vulkánja. Lenyűgöző méreteivel - több mint 3327 méter magas, átlagos alapátmérője 40 kilométer- az egész régió fölé magasodik. Látványos kitörései és tüzes lávafolyamai mindig is felkeltették a tudósok érdeklődését, valamint a világ minden tájáról érkező látogatók kíváncsiságát. Az Etna 2013 óta az Unesco világörökségi listáján szerepel. A vulkánkitöréseknek számos bizonyítéka van az őskorszakból is, de a legfrissebbek közül az 1669-es kitörés meghatározta a Monti Rossi hegység kialakulását és elérte a közeli Catania városát, valamint az 1928-as, amely elérte egészen Mascali települését is.
Catania
Catania Szicília második legnagyobb városa, lakossága mintegy 300 000 fő. A város a Jón-tenger partján fekszik, az Etna, vagy ahogy a helyiek nevezik, a Muntagna árnyékában. Az Etna hegy jelenléte nagymértékben meghatározta Catania történelmét és tényleges létét is: többször is vulkánkitörések sújtották a várost, a legpusztítóbbak a XVII. században történtek. 1669-ben Cataniát láva borította be, majd alig 24 évvel később, 1693-ban egy földrengés alapjaiban rázta meg a várost. Az utolsó nagyobb katasztrófa után az egész régi városrészt barokk stílusban építették újjá, nagy, tágas terekkel és sugárutakkal. A legfigyelemreméltóbb azonban a felhasznált építőanyag volt, amely nem más, mint a láva. Catania lényegében egy "szürke" város, és ebben egyedülálló a világon. A város védőszentjének, Szent Ágotának szentelt katedrális egy XI. századi templom helyén áll, amely az 1693-as kitörés során szinte teljesen elpusztult. Helyére egy igen impozáns, barokk építményt építettek, amelybe néhány római oszlopot építettek be, amelyeket az amfiteátrumból vettek át. Ezek azonban nem az egyetlen római elemek, mivel az épület alatt egy római fürdő maradványai találhatók. A környék többi része is hasonlóan lenyűgöző, itt található az Egyházmegyei Múzeum és az 1741-ben épült Municipio (városháza). Középen áll a város jelképe, egy lávaelefántos szökőkút. Via Etnea és a Corso Sicilia kereszteződésénél, a Piazza Stesicoro téren található amfiteátrum általában csak kivételes alkalmakkor látogatható, azonban kívülről megtekinthető. Ez volt Szicília legnagyobb amfiteátruma, amely állítólag mintegy 15 000 néző befogadására volt alkalmas. Egy lenyűgöző folyosórendszer húzódik alatta, amely híres rokonát a Colosseumot juttatja eszünkbe.
Siracusa és az Ortigia-sziget
Siracusa az ókor egyik legfontosabb városa volt. Kr. e. 413-ban túlszárnyalta Athént, és sok kiemelkedő görög vezetőnek, tudósnak adott otthont köztük az utánozhatatlan Arkhimédésznek. Gazdasági, politikai és katonai hatalmának csúcsán a városnak 300 000 lakosa volt, és Cicero szerint ez volt „a legnagyobb görög város és a legszebb mind közül". A város egy nap alatt viszonylag könnyen bejárható, az egyik kiemelkedő látnivaló a régészeti lelőhely, a másik Ortigia szigete. Ortigia szigetén található az Arethusa-kút, melyhez egy érdekes legenda kötődik. Arethusa, aki eredetileg árkádiai nimfa volt, a víz alá menekült, hogy megszabaduljon a folyóisten, Alpheios kitartó szerelmi közeledésétől. Artemisz istennő átalakította őt a ma is látható édesvizű forrássá. Minden hiába volt azonban, mivel Alpheios megtalálta zsákmányát, és saját vizét összekeverte az övével. A legenda szerint a forrás a tenger alatt közvetlenül kapcsolódik a folyóhoz az olümpiai szentélynél.